• Önmagáról

A „Biblia” görög szó, amelynek jelentése: könyvek. Arra utal ez az elnevezés, hogy a Biblia tulajdonképpen egy iratgyűjtemény, 66 írásművet tartalmaz, amelyeket bibliai könyveknek nevezünk... Tovább »

• A világmindenség teremtő Istenéről

A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának. A Biblia első fejezete az „így volt” bizonyosságával szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk számára megközelíthetetlen, de még gondolkodásunk, sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá... Tovább »

• A rossz és a bűn eredetéről

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. De gyakorta emlegetünk egy erkölcsi fogalmat is a mindennapi életben: a bűnt. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak... Tovább »

• A jó és a gonosz közötti nagy küzdelemről az emberi történelemben

A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem... Tovább »

• A bűn hatalmából kiszabadító Megváltóról, Jézus Krisztusról

A kereszténység alapítója és hitének középpontja: Jézus Krisztus, a Megváltó. De kicsoda Ő? Miből és hogyan váltja meg az embert? Alapvető kérdések ezek... Tovább »

• Isten és az ember kapcsolatáról;
a megtérésről és az imádságról

A bűneset óta Isten bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: „Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja.” ... Nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére... Tovább »

• Az emberiségnek adott erkölcsi alaptörvényről, a Tízparancsolatról

Az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat említése sokszor ellenérzést és szorongást vált ki az emberekből, beleértve a keresztények nagy tömegeit is. Valamilyen gúzsba kötő, merev, az emberi lélek és élet bonyolultságaival szemben érzéketlen, régimódi, külső szabályokra gondolnak sokan. Tovább »

• A keresztény életmódról

Gyakran érte az a vád a kereszténységet, hogy hívei tekintetét csak az eljövendő üdvösség végcélja felé fordítja, a jelen élet iránt pedig közömbössé teszi őket... A hiteles kereszténységtől azonban teljesen idegen ez a fajta életfelfogás... Tovább »

• A halál mibenlétéről

A halál problémája a legősibb, legegyetemesebb és a legnagyobb emberi kérdés... Tovább »

• Jézus Krisztus második eljöveteléről

Jézus Krisztus újbóli eljövetelének reménysége és várása nemcsak hitbuzgó keresztényeknek az eszméje, hanem egyértelmű, sokszor megismételt, isteni ígéret a Bibliában. Tovább »

Biblia

Károlyi Gáspár fordításaMagyar Bibliatársulat új fordításaKing James Version 1769 (angol)French Louis Segond 1910 (francia)Luther Übersetzung von 1545 (német)Ó sz.: Septuagint; Új sz.: Westcott-Hort 1881 (görög) 1. Mózes2. Mózes3. Mózes4. Mózes5. MózesJózsuéBírákRuth1. Sámuel2. Sámuel1. Királyok2. Királyok1. Krónika2. KrónikaEzsdrásNehémiásEszterJóbZsoltárokPéldabeszédekPrédikátorÉnekek énekeÉzsaiásJeremiásJeremiás SiralmaiEzékielDánielHóseásJóelÁmósAbdiásJónásMikeásNáhumHabakukSofóniásAggeusZakariásMalakiásMátéMárkLukácsJánosApostolok CselekedeteiRóma1. Korintus2. KorintusGalataEfézusFilippiKolossé1. Thessalonika2. Thessalonika1. Timóteus2. TimóteusTituszFilemonZsidókhoz írt levélJakab1. Péter2. Péter1. János2. János3. JánosJúdásJelenések 1234567891011121314151617181920212223242526272829303132333435363738394041424344454647484950

szavakra kifejezésre 1Móz2Móz3Móz4Móz5MózJózsBírRuth1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzsdNehEsztJóbZsoltPéldPrédÉnÉzsJerSirEzDánHósJóelÁmósAbdJónMikNáhHabSofAggZakMalMátMárkLukJánApcsRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Thes2Thes1Tim2TimTitFileZsidJak1Pét2Pét1Ján2Ján3JánJúdJel – 1Móz2Móz3Móz4Móz5MózJózsBírRuth1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzsdNehEsztJóbZsoltPéldPrédÉnÉzsJerSirEzDánHósJóelÁmósAbdJónMikNáhHabSofAggZakMalMátMárkLukJánApcsRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Thes2Thes1Tim2TimTitFileZsidJak1Pét2Pét1Ján2Ján3JánJúdJel

következő »
1	Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2	A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3	És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4	És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5	És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6	És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7	Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8	És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9	És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10	És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11	Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12	Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13	És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14	És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15	És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16	Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17	És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18	És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19	És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
20	És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21	És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22	És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23	És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
24	Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
25	Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26	És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27	Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28	És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29	És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30	A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket [adom] eledelűl. És úgy lőn.
31	És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
következő »